Kifordítva: Fel –le – jobbra – balra!

Edinburgh egy csodálatos hely, segítőkész, kedves emberekkel, akik mindent elkövetnek, hogy könnyebben átlendülhessek a kezdeti kihívásokon. Mert kihívások azok vannak, de nem azok, amiket várnátok, vagy én vártam.

Itt újra gyereknek érezhetem magamat. Most nem arról van szó, hogy hirtelen plüssöket kezdtem gyűjteni a szobámba és a szabadnapjaimon etetem a tamagochimat, meg barbie-kal játszok. Amire most gondolok, hogy itt pont olyan, mint amikor életemben először szembesültem az olyan hétköznapi dolgokkal, mint a konnektor, csap, villanykapcsoló, kulcslyuk, autó, gáztűzhely, stb…

Amikor arra gondolsz, hogy a kezdet mindenhol nehéz és számos csatát meg kell vívnod… nos nem hiszem, hogy arra gondolsz, hogy azt a csappal, vagy a villanykapcsolóval fogod megtenni. Meglepetés! Itt igen. Mert minden fordítva van… És ha azt hiszed, hogy könnyen letudod győzni az évtizedek alatt kialakult reflexeidet, akkor jó reggelt! Rendben azt tudtuk, hogy a közlekedés az otthonival szemben bal oldali. Azt is tudtuk, hogy más a konnektor. 

De nekem az teljesen új információ, hogy minden konnektor mellett van egy kapcsoló. Tehát, ha azt akarod, hogy a telefonodra nézve reggel, ne egy döbbenetes 2 % köszönjön vissza rád egy egész napos túrázás előtt. Kapcsold fel! Mármint le. Mert itt a villanykapcsolót is „le kapcsolod”. Pont ellenkezőleg mint otthon.

És igen próbálhatod a kulcsot a zárba illeszteni ítélet napig úgy, ahogy a logikád diktálja, de a leggyorsabb kiút a stresszes helyzetből, ha megfordítod, mielőtt eltöröd. Ugyanez a szabály vonatkozik arra, amikor végre sikeresen elfordítottad, de az otthoni állás szerint akarnád visszakaparintani a kulcsodat a zárból. Jobb esetben elakad és nem sikerül. Rossz esetben jön vele az ajtó is, ha elég jó erőben vagy. Csak vigyázz ne fejeld le az ajtót, mielőtt házi orvost találnál, mert az agyrázkódás órákra ki tud ütni. *frissen tesztelve*

Hideg van kint. Jól esne egy melegvizes kézmosás. Nos, van rá kb 10 másodperced, mielőtt a csap gőzölni kezd a 100 fokos forró víztől. De semmi pánik két csap van. A másikból szinte kilógnak a jégcsapok, tehát amit leforráztál, azt térítésmentesen lefagyaszthatod utána.

És ha mosogatás közben netán elfelejtenéd, hogy a forró vízhez még véletlenül se szabad kézzel hozzáérni *jelentkezik*, akkor készülj fel egy szép két hetes gyógyulásra…

Bal oldali közlekedés. Ha, az első hét napban nem gázolnak el, akkor hivatalosan is életképes vagy. Van esélyed a túlélésre.

Az elején majd próbálod kilogikázni, hogy vajon erre fog-e jönni az az autó, és, ha igen van-e még időd átérni az úttesten, mielőtt ideér.

A válasz igen, biztos, hogy erre jön, még ha nem is úgy látszik eleinte. Nem nincs időd átérni az úttesten, mert tuti, hogy azt hiszed az ellenkező oldalra fog kanyarodni, pedig nem. Már most egyenesen feléd tart…

És a legjobb, hogy vagy egy idős néni, vagy egy kutya, vagy egy önjáró autó fog elütni, mert tuti, hogy az anyósülésre képzeled, majd a sofőrt.

Ha majd túlélted az első hetet és eldöntötted, hogy be akarsz olvadni Edinburghba. Megtanulod, hogy alkalmazd a kaméleon szem technikát. Amikor úgy nézel, balra és jobbra is, hogy jön-e autó, hogy a veled szemben állók ne lássák, hogy egyébként halvány lila gőzöd sincs, hogy melyik oldalt kellene figyelni. *még most se mindig van*

Még így is csúfosan el lehet bukni. Például, amikor az egyik barátod felajánlja, hogy hazahoz kocsival. Te pedig felettébb örülsz, hogy nem kell hazáig tömeg közlekedned, így fénysebességgel vágódsz be az autóba, csak hogy szembesülj vele a kesztyűtartó helyett a kormányba ütközött a lábad. Miközben újdonsült ismerősöd értetlenül néz rád, te csak reméled, hogy nem azt hiszi, most akarsz elhajtani az autójával.

Szóval nem. Autót vezetni jó darabig nem fogok itt. Nem mintha otthon, olyan jó lettem volna benne… Egy idő után úgy döntöttem támogatom a BKV nemes intézményét.

Úgyhogy amire felhívnám a figyelmet az a tömegközlekedés. Ami szerintem nagyon jó. Ráadásul a segítségével újra otthon érezhetem magam, mert a google maps-en még nem láttam, hogy valami is pontosan érkezett volna. A különbség. Hogy itt senkit sem érdekel, senki se stresszel rajta. Mindenki elfogadja és mosolyog tovább, tehát engem sem zavar.

Igazából, bármikor stresszelni támadna kedvem, általában az a reakció, hogy: „ne aggódj miatta”, „ne törődj vele”, „semmi nem történt”. És következő alkalommal, már én is így látom, ami egyszerűen fantasztikus.

+1 extra: Óda a gáztűzhelyhez…

Aki közelről ismer, az tudja, hogy a gáztűzhely hatalmas mumus az életemben. Mindig sikerült úgy lavíroznom, hogy elkerüljem. Egészen mostanáig. Életemben nem éltem ilyen sokáig mikrós kész kajákon. Mi mindent elkövettem, hogy ne kelljen használnom. Aztán egyszer csak megkívántam a tükörtojást. Majdnem egy hétig kínoztam magam mire úgy döntöttem elérkezett az idő. Csatába kell menni. Én a gáztűzhely ellen. A lakótársaim nyaralni mentek. Reméltem, hogy nem csak romokat találnak, amikor visszaérnek. Másokkal ellentétben én nem a receptek miatt hívtam fel a szüleimet, hanem, hogy ugyan mondják már el, hogy ne robbantsam fel az egész környéket.

Csak képzeld el, hogy fogdosnod kell egy madárpókot, vagy meg kell ölelned egy bohócot. Na, nekem ez a gáztűzhely.

Mondták, hogy nyugodjak meg. Gyújtsak meg egy gyufát, tartsam az egyik kezemben, a másikkal pedig nyissam meg a gázt, az óramutató járásával megegyező irányba….

Aha… már akkor éreztem, hogy a következő percek felfogják venni a versenyt a tányérvásárlási élményeimmel.

1. próbálkozás: Gyufa meggyújtva. Remegő kézzel a tekerőhöz nyúlok. Benyomom és megpróbálom elforgatni az óramutatójárásával megegyező irányba… Elakad, nem megy sehova. A szívverésem felgyorsul. A láng közelít a mutatóujjamhoz. Eloltom. Nem sikerült.

Hát persze, hogy ez is fordítva van…
2. próbálkozás: Gyufa meggyújtva. Nagyon remegő kézzel a tekerőhöz nyúlok. Benyomom és elfordítom az ellenkező irányba. Odanyomom a gyufát. Nem történik semmi. A szívverésemtől már nem hallom a gondolataimat. A láng közelít a mutatóujjamhoz. Eloltom nem sikerült.

Éreztem, hogy kezd necces lenni a szituácó… *Megint éhes*

Hát persze… ehhez is kapcsoló van. „Le kell kapcsolnom”, hogy működjön. Most vagy soha három a magyar igazság… Reméljük ráadásra nem lesz szükség…

3. próbálkozás: Gyufa kézben, tekerés jó irányba. Gázszag. Nagyobb pánik, mint valaha. Aztán meggyulladt. Úgy remegtem, mint a nyárfalevél, de sikerült! Tény, hogy utána úgy éreztem magam, mint aki éppen most élte túl a Helm szurdoki csatát…

Persze végül azért megkaptam a nemvárt ráadást is. Amikor végeztem a régóta áhított tükörtojással, el akartam zárni nagy lendülettel és ezt sikerült a magyar metódus szerint megtennem. Nem kicsit mentek a szitokszavak, amikor az arcomig felcsaptak a lángok.