Kezdetek: A tányér visszavág

Mindig tudtam szerencsétlenkedni, de ez most hatványozottan sikerült. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz mindent fejben tartani, amire szükség lehet a kezdetekben. Rendben költöztem már… de úgy még nem, hogy ha nincs valami, akkor az nincs. És a szomszédtól se tudsz kérni, vagy a párodtól, vagy ismerőstől XD Hát ez is én vagyok nincs mese. Emellett hozzá tartozik a valósághoz, hogy veszélyes vagyok, ha nem jutok időben ennivalóhoz… Ma nagyon súroltam a határokat.

Tehát megvolt a bevásárlás első fázisa, hálószoba kiegészítők és kaja. Kifosztottam a Primark Home részlegét és közvetlenül utána a Sainsbury’s-t is.

Mikor a ház elé érkeztem felvillant egy korábbi emlék:
Én: „A lakás a harmadik emeleten van? Nincs lift? Ugyan miért lenne gond… van lábam, vagy mi.”

*Áll a ház előtt a millió szatyorral* – ugye ez csak egy vicc…

Nyelv lógatva felértem a lakásba. Nem baj, mindjárt bejutok. Ja, hogy az ajtónyitásnál az egyik kezeddel a kulcsot fordítod, a másikkal meg a kilincset… Két kezes.

*5 percig áll és reménykedik, hogy csoda történik és jön valaki. Nem történt. Nem jött* – minden cuccot leügyeskedtem magamról és irány a konyha.

Akkor most megesszük a fantasztikus Sainsbury’s kész vacsit. (Tényleg finom). Valami hiányzik, valami nem stimmel… Köhm… tányér… evőeszköz…

Akkor kezdjük elölről…

Végre bevásároltam a második kört is.

*Ismét áll a ház előtt a millió bevásárolt holmival* -miért büntetsz uram?

Akkor most már jöhet az a Sainsbury’s kész étel, ami jelenleg pontosan felér nálam az otthoni marhapörkölt gondolatával. Tehát nem kicsit haltam éhen már is…

A tányéron akciós matrica van… Óóóvatosan lehúzom, biztos, hogy nem fog, ha kellőképpen… Hát nem beszakadt? Akkor áztassuk le, gond egy szál se…

Végre tiszta minden, akkor most már tényleg ide a kaját!! Szépen megpakoltam a frissen beszerzett tányért, majd…

Én…én..én….Nem, nem az. A tányér. A tányér nem fér bele a mikróba!! Most komolyan? Ha kell, félbe töröm, de én most akkor is enni fogok.

A kitartás fontos… Némi akrobatikával nagy nehezen beimádkoztam a helyére, majd becsuktam a mikró ajtaját.

Épp fellélegeztem, amikor pattogó hangot hallottam. Ez most a kaja, vagy a tányér? Ugye ez mikrózható? Hát mit tudom én. Mi van, ha azért volt ilyen olcsó, mert nem az…

A tányér köszöni szépen túlélte, nekem nem sokon múlt.

Pohár… volt egy pohár valahol, Oké azt az áruházban hagytam fantasztikus, de az is lehet, hogy a kasszáig se jutott el? Nincs rajta a számlán. Rendben, tehát még valahol a sorok között leraktam.

És akkor most elmondhatjuk, hogy már van esélyem az életben maradásra. Végülis mindent csak egyszer kell elbénázni. A jövőben listát írok…

Holnap több sikert nekem az első munkanapomon.