A költözés nem egyszerű. Pláne ha az ember lánya teljesen egyedül vállalja be és nem mellesleg külföldre.
Ami az alapokhoz hozzá tartozik, hogy nem a jobb fizetés reményében jöttem ide. Jól kerestem Magyarországon, de szerelmes lettem az országba. Skóciába. (Minden természeti kihívásával együtt. )
Jöttem, láttam és maradni akartam, de a legjobb barátnőm (igazából, már inkább nővérem) javaslatára, még hazaugrottam, hogy, amit lehet, előre elintézzek.
Ezután két hétbe sem telt és munkával, lakcímmel felszerelkezve jöhettem vissza, de ahhoz, hogy eddig eljussak nagyon sok mindenen kellett keresztül mennem. Sőt a kihívások nagy része még csak most kezdődik.
Ha érdekel milyen a külföldre költözés egyedül, egy olyan helyre, ahol
- a fű, olyan zöld, mintha túltolták volna az instagram filtert,
- fitnesz bérletet soha nem volt és nem is lesz értelme venni, a kis boltba eljutni is felér egy kék túrával,
- a reggeli olyan finom, hogy minden reggel a mennyországban vagy,
- ha skót akcentussal szólnak hozzád a kezdeti döbbenet után tőled csak egy “sorry?”-ra futja,
- fél óra után rájössz, hogy az esernyőnek semmi értelme, szinte átverés, hogy egyáltalán árulják…
- tíz perc után rájössz, hogy a kabát, amire vízállóként hivatkoztak otthon, valójában szivacsként üzemel,
- az emberek esőben is mosolyognak, edzenek, kirándulnak,
- egész nap csak tátod a szád és nem hiszed el, hogy ilyen hely a könyveken és filmeken kívül is létezik…
Pedig létezik 🙂
